Miközben az emberek bekapcsolódnak abba, hogy segítsenek ukrán testvéreinknek hazájuk védelmében, számos hasznos ötlet merül fel olyan technológiákkal kapcsolatban, amelyek potenciálisan operatív értéket képviselhetnek. Fontos megjegyezni, hogy a katonai műveleteknek vannak olyan egyedi aspektusai, amelyeket figyelembe kell venni.
A katonai műveletek világában mindig szükség van új technológiákra (vagy a régi technológiák új felhasználására), és mindig keresik azokat a műveleti előny megszerzése érdekében. Amint azt az elmúlt évtizedben, és különösen az elmúlt három évben, az ukrajnai teljes körű orosz inváziót követően láttuk, exponenciálisan megnőtt az új/átalakított technológiák használata a műveleti előny megszerzése érdekében.
Az Ukrajna Védelmi Technológiájának világában ez azt jelenti, hogy új technológiákat keresünk, amelyek nagyrészt a légi szektorra összpontosulnak, különös tekintettel a pilóta nélküli repülőgépekre és az azok elleni megoldásokra. Akár a légi drónok felderítésének vagy legyőzésének módjait kerestük, akár Ukrajna légi drón képességeinek növelését, a megoldások széles skáláját vizsgáltuk. Némelyik nagy értékűnek bizonyult, míg mások zsákutcának bizonyultak; de mindegyik hasznos volt.
A katonai képességfejlesztés világában a legtöbb nemzetállamnak vannak formális folyamatai, amelyek révén meghatározzák a követelményeket, majd anyagi megoldásokat keresnek ezeknek a követelményeknek a kielégítésére. Sajnos ezeknek a folyamatoknak a túlnyomó többsége nem eredményez olyan megoldásokat, amelyek elfogadhatóak a folyamatban lévő konfliktusok által megkövetelt időkereten belül. A második világháborúhoz hasonlóan, ahol a nemzetek a rövid távú problémákra a lehetséges megoldások széles skáláját keresték, nekünk is olyan követelményrendszert kell elfogadnunk, amely a kritikus szükségleteket tartja előtérben, hogy a megoldások rövid időn belül megvalósíthatók vagy elvethetők legyenek.
Négy átfogó követelményt javasolnék, amelyeket a DTU csapattársainak figyelembe kell venniük a megoldások keresésekor: a szállítási idő, a működési környezet, a sorozatgyártás és a fenntarthatóság.
SZÁLLÍTÁSI IDŐ
A DTU számára a legfontosabb követelmény az idő. Ez nem egy rögzített időhorizont, hanem inkább egy időkeret a különböző követelményekhez, a megoldáskészlet operatív kontextusa alapján. Taktikai megoldásról van szó, amelyre a lövészrajok számára van szükség, vagy valami olyasmi, ami paradigmaváltást hoz stratégiai szinten? Például, ha a frontvonalbeli alakulatok drónészlelési követelményeit vizsgáljuk, ez egyértelműen azonnali igény, és minden potenciális megoldáskészletnek hónapokon, ha nem heteken belül képesnek kell lennie a leszállításra. Ha olyasmit vizsgálunk, ami nagy hatótávolságú nehéz rakományok szállítását biztosítja, akkor talán egy év vagy több is elfogadható.
Azonban még a hosszabb idővonal is villámgyors a legtöbb védelmi modernizációs/beszerzési idővonalhoz képest, amint az alábbi ábra is mutatja (és ez egy „gyorsított” Védelmi Minisztérium modell modellje volt).
Rendkívül fontos, hogy egy adott képesség programmenedzsere előzetesen szánjon némi időt a megfelelő időhorizont meghatározására; és hajlandónak kell lennie leállítani a munkát, ha világossá válik, hogy az addigra még nem lesz kész – függetlenül attól, hogy mennyire ígéretes.
MŰKÖDÉSI KÖRNYEZET
A működési környezet azokra a feltételekre utal, amelyek között a rendszert alkalmazni kell. Figyelembe veszi mind a hagyományos katonai működési környezeti szempontokat, mint például az egység, a lépcső típusa, valamint a doktrína vagy a taktika, technikák, eljárások (TTP), de a tényleges éghajlati/időjárási környezetet is. Ha egy rendszernek támogatást kell nyújtania a frontvonalban harcoló gyalogos vagy felderítő egységeknek, akkor forró (>50ºC), hideg (<20ºC), nedves (eső, ónos eső, hó), száraz (<20%), párás (>80%) vagy szeles (névleges szél- és széllökés-terjedésű) körülmények között kell működnie, akárcsak az adott formációban lévő katonáknak. Ezek a környezeti feltételek korlátozó tényezőknek tekinthetők, de bár korlátozhatják a lehetőségeket, biztosítják, hogy a kiválasztott lehetőségek működési értékkel bírjanak. Egy olyan működőképes drón tervezése, amelynek akkumulátora csak 20-30ºC-on, vagy csapadékmentes időben működik, semmit sem tesz a katona számára.
A megoldások nem róhatnak jelentős többlet fizikai vagy kognitív terhet az egyénekre, legyenek azok vezetők vagy végrehajtók – a harc már önmagában is elég megterhelő. Egy adott megoldás „megtérülésének” vagy „hozzáadott értékének” elég jelentősnek kell lennie ahhoz, hogy a katonák ne teherként vagy korlátozott értékű marginális javulásként lássák, hanem valami olyasminek, ami enyhíti a terheiket (fizikailag és mentálisan egyaránt) a harc során, minden körülmények között. Ha vannak korlátok, azokat meg kell érteni, és ha egy rendszert értékelésre bocsátanak egy egység rendelkezésére, az egység személyzetének előre ismernie kell ezeket a korlátokat, hogy elvégezhessék mind a kezdeti felmérést arról, hogy egyáltalán rászánják-e az időt, mind pedig arról, hogy megfelelően alkalmazzák-e a rendszert, és felmérhessék annak értékét az esetleges korlátok figyelembevételével.
Az alábbi két lehetőséget tekintve (mindkettő ma is elérhető és egyes helyeken használatban is van), melyiket választaná egy ukrán katona?
SOROZATGYÁRTÁS
A sorozatgyártás nem csupán a termékek ipari módon történő előállításának képességét jelenti, hanem az ellátási lánc életképességének és a megszakításokkal szembeni ellenálló képességének vizsgálatát is. Bár a kezdeti prototípusok valószínűleg egyedi megrendelésre készülnek, már a kezdeti szakaszban fel kell mérni, hogy mely alkatrészek vagy gyártási képességek korlátozzák majd a teljes körű gyártást, és ha vannak ilyenek.
Ideális esetben a kezdeti prototípusok építésével egyidejűleg összeállítanak egy listát arról, hogy hol lehet ésszerűen és megbízhatóan beszerezni a termékeket, valamint a konkrét gyártási igényekről. Például, míg a DJI pilóta nélküli repülőgépek családja átható szerepet játszik a konfliktusban, az új típusú pilóta nélküli repülőgépek fejlesztése során olyan európai vagy amerikai alkatrészeket kellene megvizsgálnunk, amelyek a jövőben megbízhatóbb ellátási láncokkal rendelkezhetnek, és amelyek lehetővé tehetik a NATO vagy más szervezetek műszaki szabványaival való szabványosítást.
FENNTARTHATÓSÁG
A fenntarthatóság bizonyos tekintetben összefügg a sorozatgyártással és a más szervezetekkel, például a NATO-val vagy az EU-val való szabványosítás iránti vágyjal. Már a kezdeti szakaszban el kell ismerni, hogy egy megoldás eldobható, újrafelhasználható vagy tartós-e. Ez a három kategória nem feltétlenül tartalmaz mindent, de segít megérteni, hogyan kell a fenntarthatóságra tekinteni.
Amikor valami eldobható, az olyan, mint egy lőszer, és várhatóan egyszer használatos. A kamikaze drónokat is így tekinthetjük; nem újrafelhasználhatók, és nincs javítási vagy cserealkatrész-ellátási láncuk. Sok pilóta nélküli repülőgépet eldobhatónak tekinthetünk abban az értelemben, hogy ismételt használatra tervezték őket, esetleg olyan alkategóriákkal, amelyek cserélhetők és/vagy javíthatók; de ha műveleti műveletek miatt elvesznek, az várható és nem katasztrofális.
VERSENYEZŐ IGÉNYEK EGYENSÚLYOZÁSA
Miközben a megoldásokon gondolkodunk, sőt, még a megvalósítás során is, emlékeznünk kell erre a négy elemre, és folyamatosan újra kell értékelnünk az állapotukat. Sok szempontból dinamikusak, és a projektek és programok előrehaladtával lehetőség van módosításokra – akár lassítva, akár gyorsítva a megoldások felé vezető utat.
Lehetnek olyan fenntarthatósági kompromisszumok, amelyek lehetővé teszik egy megoldáskészlet gyorsabb leszállítását, bár esetleg magasabb erőforrásköltséggel vagy kevesebb képességgel. Ezzel szemben előfordulhat, hogy a sorozatgyártás késlelteti a végtermék leszállítását, de az egyedi (kézzel készített) megoldás az egyetlen módja a határidők betartásának.
A prototípusok korai és gyakori elkészítése, gyakran az alkomponensekkel kezdve, és a program során végig folyamatosan dolgozva jelentheti a különbséget a siker és a kudarc között. Különösen a gyors határidők és a kormányzatban a nagyléptékű szimuláció és modellezés révén történő tesztelésre és értékelésre rendelkezésre álló erőforrások hiánya miatt a lehető legtöbbet kell kihoznunk a prototípusokból, hogy a problémákat már a kis méreteikben megtaláljuk és kijavítsuk, mielőtt eljutnánk a leszállítandó végtermékhez.
A munka során a programmenedzsereknek és a csapattagoknak mindannyian figyelniük kell a négy terület közötti kapcsolatokra, és szorgalmasan kell dolgozniuk azon, hogy a munka előrehaladjon. Ennek egyik kulcsfontosságú aspektusa a hajlandóság a munka leállítására, amikor valószínűvé válik, hogy a megoldás nem fogja kielégíteni a működési igényeket a szükséges időkereten belül. A vezetőknek és a csapattagoknak el kell kerülniük a megoldáshoz való túlzott érzelmi kötődést, és hajlandónak és képesnek kell lenniük döntéseket hozni akkor is, ha az valószínűleg nem fog sikerülni.
Fontos megjegyezni azt is, hogy az anyagmegoldástól függően lehetnek olyan egyedi műszaki elemek, amelyeket figyelembe kell venni (pl. energiagazdálkodás, algoritmusok, kommunikációs protokollok stb.); de a megoldások fejlesztése során soha nem szabad elfelejtenünk ezt a négy alapelvet.
Ukrán partnereinknek azzal segíthetünk a legjobban, ha biztosítjuk, hogy az általunk nyújtott megoldások megfeleljenek a minimális operatív követelményeknek a szükséges időkereten belül, hogy a helyszínen lévő katonák eldönthessék, hogy hasznosak-e vagy sem. A Defense Tech for Ukraine (DTU) több tucat innovatív projektet támogat Ukrajna védelmének megerősítése érdekében. Ezeket a projekteket a technológiai készültségi szint (TRL) szerint szervezzük. https://en.wikipedia.org/wiki/Technology_readiness_level) és önkéntesek bevonása. Nemzetközi korai fázisú inkubátorként működve a több mint 300 önkéntes mérnök, programozó, befektető, projektmenedzser és más szövetséges elkötelezett az ukrán győzelem mellett. Regisztráljon a weboldalon, hogy csatlakozzon a DTU heti stratégiai üléseihez, és részt vegyen ezekben a projektekben.
A szerzőről
Mike Smith nyugalmazott amerikai hadseregtiszt és köztisztviselő, aki négy évtizedes globális szolgálatot teljesített különféle műveleti szerepkörökben. A REMOUNT CONSULTING elnökeként jelenleg kormányzati, kereskedelmi és akadémiai ügyfeleket támogat, akik a Védelmi Minisztérium modernizációjának ütemét és mértékét szeretnék javítani.
